Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
istenszavat

A Hit cselekedetek nélkül halott

Sándor Norbert · 3 hete
"Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsennek, halott önmagában."
Jakab 2. levele 17. igeszakasz

Cselekedni lehet hit nélkül is. Nem kell az embernek Istenhívőnek lennie, hogy tegyen valamit.  Cselekedik saját belátása szerint.

Hinni, cselekedetek nélkül nem lehet. A hit is egy cselekvés méghozzá az egyik legnagyobb: eldöntöd hogy a szívedet ezentúl az Úr Jézusra bízod. A döntés is egy cselekvés, azonban ha Jézust az Urad, őt követed. Amikor életed dolgaiból kihagyod Istent, akkor azt döntöd, hogy a saját belátásod követed. És akkor már nem hitből lépsz.

A hit, másfajta cselekedetekre invitál, szólít fel, mint amit önszántadból megtennél. Leggyakrabban Jézus odavezet, amit önszántadból egyáltalán nem tennél meg. Ezért szerintem keresztyénnek lenni a legnagyobb cselekedet, ha tudunk azok is lenni: Krisztus követők. 

Nem az alapvallásos követelményeket értem ez alatt: Szentírás olvasás, mise/istentisztelet járás,gyónás/bűnvallás és sorolhatnám még. De ezek nélkül elindulni a hit útján, nem feltétlenül vezet Istenhez: 
-A Szentírásból tanulod meg Isten akaratát életedre vonatkozóan. Időt kell rászánni, nem is kicsit, ha az igét elmélyülten szeretnéd értelmezni. Legkedvencebb könyveidet kell félretenned...ez már egy lemondás cselekedet.
- egy keresztyén közösségbe való csatlakozás, nem feltétlenül jelenti azt hogy a heti szentmisén részt kell venned.Ha úgy mész el mert kötelező, de nem figyelsz Isten szavára és dicsőítésére, akkor olyan mintha ott se lennél. Ugyanez a helyzet ha rutinból mész. Nem ez nem erről szól: lemondod hétvégéd egy óráját és Istennek szánod szívedből, és azokkal töltöd, akik már a testvéreid az Atyában. Akik észreveszik, ha haladsz lefelé a lejtőn, még ha te nem is. 
- bűnvallás: elismerni bűnünket, számomra olyan, minthogy elismerni, hogy nincs igazunk, vagy hogy elismerni, hogy megbántottam valakit . Ezek sem akármilyen cselekedetek, de ennek is csak akkor van értelme, ha van következménye is: bocsánatkérés az illetőtől. Istentől nem kell, neki csak beismerni ő már megbocsájtott Jézus által, azonban mi emberek hajlamosak vagyunk haragtartásra.

Sorolhatnám még, de igazából fölösleges, egy hívő ember életébe, ezek beépülnek. Nem a rutin, hanem Jézus épül be a szívébe. Ezek az Istentisztelethez tartoznak. Azonban mivel Isten minket a földre szánt, azt szeretné, hogy az embertársainkat is tiszteljük...ez lesz a nehezebb cselekedet:

"Mert éheztem, és ennem adtatok, 
szomjaztam, és innom adtatok,
 jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok,
 beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. "
Lukács 25,35-36

Megszánni a rászorultat, a szegényt, a hajléktalant....Adakozni neki még akkor is  ha meg se érdemli. Elfogadni a az emberi betegségeket, mind lelki mind testi értelemben és szolgálni feléjük, még akkor is ha nincs időnk rá....És megbocsátani a bűnösnek, még akkor is ha gyilkosságot követett el.

Nos ezek után mondja valaki, hogy a hinni könnyű...számomra is nagyon nehéz sokszor.

Azonban Jézusnak sokkal nehezebb lehetett lejönni a kényelmes mennyből, a bűnnel szennyezett földre, és szolgálni nekünk, és cserébe keresztfeszítést kapni... de ez a cselekedet adott nekünk esélyt, hogy halálunk után ott legyünk az Atyánál.
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Sándor Norbert
Isten veled! Nem elköszöntem, csupán tényt közöltem. Isten veled van, mindig munkálkodik körülötted. Hogy ezt honnan ismered meg?...erre próbálok választ adni az ő szavának a Bibliának értelmezésével. SzentLelkem és Jézus lesz a Főszerkesztő Mennyei Atyánk beszédének közvetítésében. Isten áldjon